Szörnyi Attilát választották az Év Menedzserének



Irta: Keserulaci 2015-10-07 10:34:45



Szörnyi Attilát választották az év menedzserének

 

Kézilabda, labdarúgás – A Felix Promotion és a Ringier kiadó szokásos éves szavazásán Szörnyi Attilát választották az év menedzserének. A Nemzeti Sport 2013.03.07-i számában megjelent, nevezett alkalomból készült interjút honlapunk teljes egészében az alábbiakban teszi közzé.

 

A karrierépítés művészet

A kézilabdázók, még a legjobbak is, évtizedeken át legfeljebb edzőjük, egy-egy barátjuk segítségével kerestek új klubot maguknak, és persze egyedül álltak a szerződéskötéskor csakúgy, mint később, amikor meg kellett védeni érdekeiket.   A nyolcvanas-kilencvenes években változott a helyzet , mert a mind népszerűbb sportág üzleti vállalkozássá vált. Megjelentek a sportkarrier-építés művészei, a játékosügynök-menedzserek.

Vágjuk a közepébe – kezdjük Nagy Lászlóval!

Pontosabban a balkezes világklasszis hazatérésével és veszprémi szerződésével.

Nemcsak hónapokon, hanem éveken át élénk viták folytak Nagy László válogatottsága kérdéséről, barcelonai szerződéséről, esetleges klubváltásáról. Aztán hatalmas meglepetésre – mert hát ki tudja őt itthon megfizetni? – a hazatéréséről is.

A szálak a játékos menedzserének, Szörnyi Attilának a kezében futottak össze. Ő tudott mindent, ö tárgyalt a játékos érdekében külföldön és itthon a klubokkal, szövetségi vezetőkkel egyaránt.

„Sokan még ma is titkot, homályt éreznek, ha Nagy László tavalyi hazatérése és veszprémi szerződése kerül szóba, pedig csak rengeteg menedzseri teendő, vagyis tárgyalás és egyeztetés állt a háttérben – mondta a 38 éves Szörnyi Attila, a volt NB I-es kézilabdázó, aki a Felix Promotion és kiadónk a Ringier év menedzsere választásán négyszer annyi szavazatot kapott, mint a második helyezett. – Három éven át dolgozott cégünk, a Med-Sport ügynökség, hogy a játékost, akit tizenhárom esztendeje ugyanez az iroda vitt Barcelonába, a neki legjobb szerződést kösse meg. Ebben benne volt a lehetőség a maradásra is, valamint érdeklődött az átigazolásáról további négy-öt európai élklub.”

A kihívás menedzseri szempontból is hatalmas volt, sem a tárgyalásokat, sem a végső döntést nem volt szabad elkapkodni – merthogy a játékosügynök szerint a karrierépítés bizonyos fokig művészet.

„Nagyon kevesen gondolták, ezért hatott meglepetésként, hogy a Veszprém ötéves szerződési ajánlatát fogadtuk el, pontosabban fogadta el Nagy László – folytatta a több mint száz kézilabdázó és néhány tucat labdarúgó karrierjét igazgató, tisztán magyar tulajdonú MED-SPORT menedzseriroda vezetője. – Sorolhatjuk a kézilabdázókat, akik a segítségünkkel külföldön sok tapasztalatot szereztek, aztán hazatértek, és itthon kamatoztatják. Ez jó nekik, a klubjuknak, és ami a legfontosabb, a magyar kézilabdának is.”

A hosszú névsorból itt csak Buday Dánielt, Grebenár Gábort, Katzirz Dávidot, Laluska Balázst és Tatai Pétert említjük.

Hogy mennyire fontosak a mai sportéletben – persze a kézilabdában is – a játékosokat kiközvetítő, ez érdekeiket védő, a karrierjüket egyengető menedzserek, mi sem igazolja jobban, mint a munkájuk és a magánéletük iránt megnyilvánuló fokozott érdeklődés. Pedig mi, jómagam és a labdarúgók pályafutását segítő Keserű László is – inkább háttérben szeretnek maradni.

Kevesen tudják, hogy a reflektorfényben álló, Spanyolországból Veszprémbe „importált” hírességek (Carlos Ortega edző, Cristian Ugalde), valamint többek között Ilyés Ferenc, Alexandra do Nascimento, Tomori Zsuzsanna, Vérten Orsolya vagy Kovács Péter edző mögött is az említett menedzseriroda áll.

A többi hasonló profilú céggel folytatott verseny, valamint az iroda fenntartása és működtetése persze pénzbe kerül.

„Nem titok, hogy rengeteg a kiadásunk, de nyilván több a bevételünk, különben nem tudnánk talpon maradni – fogalmazott óvatosan, menedzserhez illően a kétdiplomás, több idegen nyelven jól beszélő Szörnyi Attila. – A telefonjaink az ünnepnapokon is huszonnégy órán keresztül hívhatóak. Februárban húsz felszállásom volt, külföldön bérautóval hatezer kilométert hajtottam, itthon a sajátommal további kétezret… Konkrét szerződési összegekről magától értetődően nem beszélhetek, de az nem titok, hogy esete, vagyis embere és klubja válogatja, hogy éppen milyen megállapodást támogatunk és kötünk. Nincs általános recept a részesedésünkre, esetenként más és más lehet, ugyanakkor célunk, hogy a játékos érdeke maximálisan érvényesüljön, a terhei minél kisebbek legyenek. Csak egy példa, hogy Szikra-Mezey Csaba, a válogatott terapeutája vezetésével működő rehabilitációs központot nyitottunk játékosaink frissítésére, esetleges gyógykezelésére”.

Visszatérve a „spanyol vonalhoz”, az ibériai játékosoké és edzők kiáramlásáról köztudomású, hogy a gazdasági válság generálta. Emiatt folytatódik is. Szegeden a nyárom kezdi el a munkát Juan Carlos Pastor, aki várhatóan nem egyedül érkezik. Ugyanakkor a legjobb spanyol játékosoknak meg persze a még ott szereplő külföldieknek piac a francia és a német bajnokság is.

A magyar játékosok – főleg a legjobbak – továbbra is kelendőek külföldön, csakhogy egyre gyakoribb a törekvés, hogy hazai klubban találják meg számításaikat, sőt az idegen bajnokságokban szereplők is szívesen térnek haza (a Viborgi Bulath Anitának már keresik a magyar klubját).

Ennyi hivatalos teendő mellett a magánélet – finoman szólva is – háttérbe szorul, ám Szörnyi Attila és kollégái is vallják: a rendezett, kiegyensúlyozott családi háttér biztonságot, nyugalmat ad még az „űzött vadnak” is.

 

 

Kiderült, kinek mi az érdeke

 

Nem tagadja Mocsai Lajos szövetségi kapitány, hogy egyezik az elképzeléseivel, ezért nagyon örül a sportághoz értő, jól képzett magyar kézilabda menedzserek törekvésének, hogy hazahozzák, és élklubokba tanácsolják légióskodó legjobbjainkat. „ A kifogástalan arányérzékű menedzserekre, például Szörnyi Attilára nagy szüksége van a sportágnak – mondta. – Nekik érezniük kell, mire vágyik, illetve mit követel a játékos és az őt nevelő edző érdeke, no meg a klub és a válogatott érdeke, mert csak mindhármat figyelembe véve adhatnak korrekt tanácsot. A gazdasági ügyeikbe nem látok bele, de azt hallom, tervei szerint visszaforgatnak majd bizonyos összeget a kézilabda-utánpótlásba. Ez messzemenően üdvözlendő!”

 

Nemet is kell mondani

 

A tehetség és a szorgalom csak együtt ér valamit. Ezért néhányszor más előfordult a Med-Sport gyakorlatában, hogy nemet kellett mondani a pártfogást kérő kézilabdázónak, akinek a talentumához szemlátomást nem társult kellő elszántság és ügybuzgalom. Vagy éppen fordítva: hiába hordta volna el a fiatal zsebkendőben a Gellért-hegyet, ha hiányzott belőle az isteni szikra. „Ilyenkor őszintének kell lenni az eltanácsolt játékossal, mert a pillanatnyilag fájó igazság későbbi keserű csalódásoktól óvhatja meg” .

Kell a pártfogó

 

Leghíresebb kézilabdázóink közül néhányan elmondták, miért választottak menedzsert karrierjük építéséhez, miben kapnak tőle segítséget.

Bulath Anita (Viborg): „Szerződést csak két éve kötöttünk, de sokkal régebben ismerjük egymást. Őszintén csodálom, hogy a millió nyűgös ügy, a sok-sok játékos problémája között miként tud rendet teremteni.”

Katzirz Dávid (Csurgó): „Tíz éve teljes megelégedésemre úgy igazgatja az utamat a menedzserem, ahogyan mindketten a legjobbnak tartjuk. Ez már nem csak szakmai kapcsolat, mert közben barátok lettünk, a családjaink is jól ismerik egymást.”

Nagy Kornél (Dunkerque): „Menedzserek segítsége nélkül sosem jutottam volna ki Franciaországba, ahol kiteljesedhet a pályám. A minap járt nálam, segített, hogy további két évre megállapodjak klubom vezetőivel.”

 

 

Forrás: 2013.03.07. Nemzeti Sport

Szerző: Simon József